Nem Albus! - hallatszott egy inger�lt hang az igazgat�i szob�b�l. - Hogyan k�rhetsz meg arra, hogy vegyem magamhoz Grangert a ny�ri sz�net h�tral�v� r�sz�re? 'Ilyen k�ptelen �tlet, m�g t�led is mer�sz! - dohogta Piton, - majd r�gt�n folytatta, �m m�r keser� hangon.
 - M�gis mivel �rdemeltem ezt, ki? El�g nekem tan�v k�zben elviselni az �lland� okoskod�s�t! Ha m�r egyszer v�gezni akarsz velem, mondj ki r�m ink�bb egy Avad�t! Nem akarok lass�, �s gy�trelmes hal�lt halni! B�rmit csak ezt ne! - mondta keser�en. - Mire v�ge lesz a sz�netnek, eln�z�st, mire letelik k�t h�t, idegroncs leszek!

Arca v�r�s sz�nt �lt�tt a benne egyre ink�bb felhalmoz�d� indulatt�l. Ujjai szinte karmokk� g�rb�ltek, ahogy a sz�kkarf�t markolta, szemei pedig szinte par�zslottak a benne egyre ink�bb felgy�leml� d�ht�l.
- Rendben – mondta nyugodt hangon az igazgat� -, d�nt�sedet term�szetesen tiszteletben tartom, ha megindokolod!

A b�jitalok mestere nagyot s�hajtott, j�l tudta, hogy Dumbledore megint k�sz�l valamire, �s biztosan mindent be fog vetni, hogy el�rje c�lj�t. Egy halk s�haj szaladt ki a sz�j�n, el�re l�tta szomor� sors�t. Eg�sz nyarat azzal a tud�l�kos, “�n mindent jobban tudok” n�szem�llyel t�ltheti. M�g mindig biztos volt benne - na j�, m�r csak rem�nykedett -, hogy az igazgat� csup�n tr�f�l, ezt m�g � sem gondolhatja komolyan.

Piton m�ly, �that� tekintettel vizslatta az �reg var�zsl� arc�t.
�m att�l, amit annak szemeiben l�tott teljesen led�bbent. A m�skor mindig vid�m, magabiztoss�got t�kr�z� szemp�r, most szokatlanul f�nytelen volt, �s m�ly b�natot sug�rozott.
Biztos volt benne, hogy valami rendk�v�l l�nyeges, ugyanakkor rossz dolog t�rt�nhetett. De erre most nem gondolhatott, jelenleg fontosabb teend�ik voltak.


 - Akkor l�ssuk is, mi�rt nem vagyok hajland� magamhoz venni a l�nyt – mondta hideg, s egyben magabiztos hangon. - Az els�, �s egyben legfontosabb indokom: ott vannak a sz�lei, mi�rt nem maradhatna vel�k? A csal�dot is lehetne �riztetni a rendtagokkal, �s akkor nem kellene ez az eg�sz felhajt�s – sziszegte.
 - Perselus – kezdte az id�s m�gus, hangj�ba egy cseppnyi sajn�lat �s szomor�s�g vegy�lt. - A sz�lei meghaltak.
 - Meghaltak? - ism�telte a sz�t Piton. – Hal�lfal�k?
 - Nem. Rep�l�g�p-baleset t�rt�nt.
 - Micsoda, rep�l�g�p baleset? Lezuhant a g�p?
 - Felrobbantott�k - mondta nemes egyszer�s�ggel az igazgat�.
 - �rtem – suttogta f�rfi megsemmis�lten. - A l�ny, hogyhogy t�l�lte? Gondolom, a sz�leivel utazott.
 - Nem, csak Mr. �s Mrs. Granger utazott a rep�l�g�pen, m�gpedig N�metorsz�gba. Hermione pedig bizonyos okok miatt otthon maradt.

Bizonyos okok miatt? - horkant fel mag�ban Piton. Teljesen biztos volt benne, hogy az a bizonyos ok nem m�s, mint a tanul�s.
- Csak nem a vizsg�kra k�sz�l m�r most? - k�rdezte g�nyosan.
- Nem, m�s indoka volt.
- Hm, �rdekes – mondta Piton, s kiss� megemelte a szem�ld�k�t. - Mi m�s oka lett volna arra, hogy nem utazott el?
- Hermione k�rh�zban volt, orvosi kezel�s alatt �ll.
- K�rh�zban? - h�pogta meglepetten Piton. -Mi�rt, mi a baja? - Hangj�b�l kihallatszott egy kev�s sajn�lat. - Mif�le betegs�ge van? - mondta, miut�n nyelt egy nagyot.
 - Sajn�lom Perselus – mondta Dumbledore. - Hermione k�l�n megk�rt, hogy senkinek ne mondjam el. �s �n �gy gondolom, ill� tiszteletben tartanom a k�v�ns�g�t.
 - �rtem – mondta semlegesen a f�rfi. Azonban mag�ban elt�k�lte, hogy mihelyst alkalma ny�lik r�, meg fogja k�rdezni a l�nyt.
 - Perselus, el�g neki most a gy�sz, k�rlek, ne faggat�zz majd. Ha � �gy gondolja, el fogja mondani neked, ez�rt nyomat�kosan megk�rlek, hogy ne zargasd ezzel.

Piton lemondva megcs�v�lta a fej�t.
H�t igen, vannak olyan dolgok, amik soha nem v�ltoznak, s ezek k�z� tartozik az igazgat� �lland� mesterked�se.

- Komolyan mondom, n�ha rosszabb, mint egy mardek�ros – gondolta mag�ban.
Minden l�p�se m�g�tt volt valamif�le terve, �s ami m�g bosszant�bb, az az �tkozott meggy�z� k�pess�ge, �s az �lethez val� folytonos pozit�v hozz��ll�sa.
�m az �sz var�zsl� legideges�t�bb tulajdons�ga m�gsem ez volt a f�rfi sz�m�ra, hanem az, hogy az igazgat� mindig �gy haszn�lta az okklumenci�t az '�ldozaton', hogy az illet� nem �rezte meg.


 - Lehetetlen egy alak vagy Albus, te m�gis mit sz�ln�l ahhoz, hogyha �n is belen�zn�k a fejedbe – morogta hideg hangon, �s szemei szikr�t sz�rtak.
 - Hidd el, egyszer m�g j�l fog j�nni – mondta az igazgat� szinte s�rt�en nyugodt hangon. - De halljuk az indokaidat.
 - �gy gondolom – kezdte v�szj�sl� hangon -, hogy nem �n vagyok a megfelel� ember arra, hogy egy gy�szol� tin�dzsert vigasztaljak. K�l�nben is ott van Potter meg Weasley, ahhoz tal�n m�g �rtenek, hogy �tseg�ts�k bar�tn�j�ket ezen a s�lyos esem�nyen.

Az id�s m�gus furcsa tekintettel n�zett a b�jitaltan professzorra.

 - J�l tudod, hogy jelenleg �n magam tan�tom �ket.
 - Hm – kapott a lehet�s�gen Piton -, �s Granger kisasszony mi�rt nem tarthat vel�k?
 - Ennek is megvannak az okai, k�zt�k a legfontosabb tal�n az, hogy a l�ny gy�gy�t� szeretne lenni, neked pedig kiv�l� tehets�ged van a gy�gyf�zetek k�sz�t�s�nek ter�n, illetve az ehhez kapcsol�d� b�b�jokban, �gy melletted tanulhatna a legt�bbet.
 - �rtem – mondta vicsorogva -, teh�t akiket meg az �tv�ltoztat�stan �rdekel azok Minerv�n�l, akiket a b�b�jtan �rdekel azok meg Flitwickn�l t�ltik a nyarat.
 - Nem, err�l sz� sincs, de k�rlek, engedd meg, hogy n�lad lakhasson ny�ron!

Piton n�h�ny percig m�ly hallgat�sba borult, de nem tudott kital�lni egyetlen ellen�rvet sem. Most m�r nem is k�mkedett, �gy ezt sem tudta felhozni kifog�sk�nt.
Szidta mag�t, mert ha nem bukik le k�t �vvel ezel�tt, most akkor nem kellene ezen kereszt�l mennie. De most m�r k�r sajn�lkoznia, a m�ltat senki sem v�ltoztathatja meg.

Erre az eml�kre visszagondolva, f�jdalmas hangon felny�g�tt. Akkor alig tudott megmenek�lni, majdnem meghalt. A S�t�t Nagy�r r�j�tt, hogy � Dumbledore be�p�tett k�mje.

Az eg�sz a miniszt�riumi incidens ut�n kezd�d�tt, egy egyszer� hal�lfal� gy�l�sre indult – legal�bbis neki �gy t�nt -, de nem az volt. Szinte mindenki jelen volt. Ahogy elfoglalta a hely�t a k�rben, eltal�lta az els� Cruciatus �tok, s ut�na sz�pen egym�s ut�n j�tt a t�bbi is. Potter - nem tudta pontosan - �gy f�l �ra m�lva t�nt fel, de akkor � m�r alig volt eszm�let�n�l. Nem tudta felid�zni, hogy mi t�rt�nt ut�na, elvesztette az eszm�let�t az �t �rt sokkt�l, �s a legk�zelebbi eml�ke az volt, hogy a Szent Mungoban fekszik.

Ezt az indokot teh�t nem haszn�lhatom fel – gondolta mag�ban. - De valaminek m�g lennie kell, az nem lehet, hogy ilyen egyszer�en bele kell t�r�dn�m. N�h�ny percig l�zasan kutakodott az eml�keiben, de nem tal�lt semmi haszn�lhat�t sem. Nagyot s�hajtott, majd v�g�l sz�l�sra nyitotta sz�j�t.

 - Rendben Albus – mondta alig hallhat�an -, elv�llalom.
 - K�sz�n�m Perselus – mondta mosolyogva az igazgat�. - N�h�ny percre k�nytelen leszek itt hagyni t�ged, de mindj�rt visszaj�v�k – mondta, majd elhagyta az igazgat�i irod�t.


Piton pedig csendben �lt, s tekintete kir�vedt az ablakon. Kora d�lel�tt volt, nap els� sugarai arany sz�nbe vont�k az eg�sz t�jat, az �gen, pedig csup�n n�h�ny felh� volt.
A f�rfi m�lyen elmer�lt az elm�lt n�h�ny �v esem�nyeiben, kezdve Voldemort visszat�r�s�t�l.

M�ly letargi�j�b�l a nyit�d� ajt� hangja r�ntotta vissza a val�s�gba. Lassan felemelte tekintet�t az ajt�ban �ppen megjelen� igazgat�ra. �m nem volt egyed�l, m�g�tte ott �llt Granger is.

Nagyot s�hajtott, �s igyekezett lek�zdeni k�sztet�s�t, hogy meg�tkozza az �ppen helyet foglal� igazgat�t . Mi�rt nem tudott neki sz�lni, hogy r�gt�n mag�val hozza Hermion�t? Legal�bb azt elmondhatta volna, hogy m�r m�t�l vele fog lakni.

V�gign�zett a l�nyon, aki nem sokat v�ltozott. A haja, el�gg� r�vid lett, a csukl�j�n egy kis v�kony fekete szalagot viselt. Arca kiss� puffadt, szemei v�r�sek voltak a s�r�st�l, s a mogyor�barna, egykor eleven szemp�r most m�ly f�jdalmat �s gy�szt t�kr�z�tt.

 - J� napot! - k�sz�nt a l�ny.

Piton egy kisebb b�lint�ssal viszonozta a k�sz�n�st, majd az igazgat�hoz fordult.
- Albus, ezek szerint ma el kell hoppan�lnunk az otthonomba?
- Igen, ha nem gond.

A fekete haj� f�rfi kiss� megr�zta a fej�t, jelezve, hogy nem.
- Miss Granger – fordult a l�nyhoz - indulhatunk?